Vártam már, hogy vége legyen a hétnek, szükségem lesz a következő 2 napra. Egyedül leszek a lakásban, végre szabadon bámulhatom a plafont és dagonyázhatok önnön nyomorom posványában. Aztán, ha már eleget sajnáltam magam, akkor szépen feljövök ide és kiírom magamból. Ilyenkor bányászként tekintek magamra, aki boldogtalanságot és zavarodottságot fejt, és a csille, aminek segítségével a matéria elhagyja a bánya területét, na az az írás..